A téli repce, mint a mezőgazdaság egyik igéző csodája, különleges szerepet játszik a gazdák életében. A hideg hónapokban nem csupán a tájat díszíti élénk sárga virágaival, hanem a talaj termékenységét is elősegíti, hiszen gyökérzete mélyre hatol, javítva
A címben jelzett olajnövény termesztésével foglalkozó gazdák tisztában vannak vele, hogy a repcefajták és hibridek magas terméshozama és olajtartalma érdekében a kedvezõ idõjárás mellett az intenzív termesztéstechnológia minden elemére szükség van. Az optimális tõszám kialakítása, az állomány gyommentességének biztosítása, a kórokozóktól mentes egészséges növényzet és az õszi rovarkártevõk elleni hatékony védelem elengedhetetlenül szükséges. Ezek eredményeként alakul ki a megfelelõ fejlettség a jó átteleléshez. A repce télállósága szempontjából alapvető fontosságú az állomány kellő növekedési- és gyökeresedés erélye. A megfelelő átteleléshez vastag gyökérnyakkal és erős levélzettel, a növénynek, magas molibdén-, bór- és kálium-tartalommal kell rendelkeznie.
A repce biztonságos átteleléséhez a 8-10 leveles mélyen fekvő rozettájú tőlevélrózsás állapot, 25-30 cm gyökérhosszúság és 8-10 mm gyökérnyak átmérő elérése valamint az őszi szárbaindulás megakadályozása szükséges. A túlfejlett 10-12 leveles, szárba indult növények ugyanis éppúgy kitettek a téli fagykároknak, mint a gyenge gyökérzetû fejletlen 2-4 leveles egyedek. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint az ilyen állományokban akár 70 százalékos károk is keletkezhetnek, esetenként a teljes tavaszi kiszántás is számításba jöhet. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy még azok a növények is, melyek a fagy hatására jelentős mértékben elvesztették levélzetüket, képesek voltak túlélni azt, feltéve, ha a talajban megfelelő tartalékokkal rendelkeztek. Ezzel ellentétben a látszólag jó állapotban, jelentős levélzettel túlélt növények teljesítménye is lecsökkent, ha a gyökeresedési erélyük gyenge, vagy a gyökerüket károsítók, például repcebolha vagy gyökérgolyva támadták meg. Ehhez kapcsolódik az őszi-, kora tavaszi szárnövekedés visszatartása, ami ugyancsak fontos, mivel a nagyon érzékeny fiatal hajtások nem rendelkeznek a megfelelő átteleléshez szükséges vastag gyökérnyakkal és erős levélzettel, magas molibdén-, bór- és kálium-tartalommal, akkor nagy mértékben ki vannak téve az ősz végi és kora tavaszi fagyoknak. A repce télállósága kettős hatású fungiciddel kezelhető, ez egyrészt megvédi a növényzetet a gombák károsító hatásától, ugyanakkor megakadályozza a növények túlfejlődését, őszi szárba indulását, így segíti az áttelelést is. A növekedésszabályozó hatás ősszel elsősorban a szárba indulás lassításában mutatkozik meg. A levélzet zömökebbé válik, erős tőlevélrózsa alakul ki. E mögött azonban több kedvező biológiai folyamat is lejátszódik. Az erre a célra használt készítmények a növények saját fitohormon képződését, a gibberellin bioszintézist gátolják. Ennek eredményeként lesz visszafogottabb a hosszirányú növekedés. A kezelés megakadályozza a repce őszi szárbaindulását, ezzel párhuzamosan segíti az erős tőlevélrózsa kialakulását. Miközben a föld felett visszafogja a hajtások és a lombtömeg fejlődését, addig a talajban fokozza a gyökérzet növekedését. Hatására növekszik a gyökértömeg és a gyökérnyak átmérője is.
Az ősszel elvégzett kezelések után a tavaszi gombaölőszeres kezeléseket a gombabetegségek ellen és a szár megszilárdítása érdekében végezzük, egyúttal a készítmények növekedésszabályozó hatásait a vezérhajtás felnyurgulásának korlátozására is kihasználjuk.
A repce sikeres áttelelésének és fejlődésének kulcsa a precíz és szakszerű növényvédelem, amely magában foglalja a növekedés optimalizálását, valamint a növények megfelelő kondicionálását. E folyamat során fontos, hogy a levéltrágyák összetétele megfeleljen az állomány tápelem-igényeinek. Kiemelten fontos a foszfor, a kálium és a kén alkalmazása, hiszen ezek elengedhetetlenek a növények egészséges fejlődéséhez. Emellett a mikroelemek kijuttatására is figyelmet kell fordítani, mivel ezek hozzájárulnak a növények vitalitásához. A levéltrágya nitrogéntartalmát azonban minimalizálni kell, vagy akár el is kerülhetjük, hiszen a túlzott nitrogén alkalmazás nem kívánt hatásokat okozhat.
A hó elolvadása után, február végén, március elején a folyékony vagy szilárd állapotú nitrogén kijuttatása után a repcéket stabilizálni kell. Az első rovarölőszeres kezeléssel egy menetben bór, nitrogén, molibdén, cink, foszfor, kálium és magnézium összetételű levéltrágya kijuttatása javasolt. (sz)
