A puccba öltöztetett Blake Lively olaszországi luxuspornója a csillogó üresség megtestesítője - Egy újabb szívesség a kritika színpadán.

Ha létezik limonádéfilm kifejezés, akkor itt az ideje bevezetni a Martini-mozi szókapcsolatot is. Jelen esetben a kifejezést egy felszínes és felesleges, közben meg elegáns és stílusos folytatásra, a Még egy kis szívességre használnám. Kritika.

Blake Lively neve egészen mást jelentett 2018-ban, az Egy kis szívesség bemutatójakor, mint most, hét évvel később, amikor megérkezett a Még egy kis szívesség címet kapott folytatás. Akkoriban glamúros, jó érzékkel öltözködő sztár és csillogó humorú szuperanyu volt Ryan Reynolds oldalán, és ez még ugyan most is megvan, de mára hozzáadhatjuk a botrányős manipulátor jelzőt is. Ezeknek vagy van igazságalapja vagy nincs, de az biztos, hogy az It Ends With Us - Velünk ér véget kapcsán az alkotótársával, Justin Baldonival kirobbant botránya nyomott hagyott az image-én.

Ebből a perspektívából nézve egészen különös a helyzet, hiszen a történések után könnyedén elképzelhetjük, hogy az "Egy kis szívesség" filmekben feltűnő, ragyogó anyuka és botrányhős manipulátor, Emily karaktere valójában nem csupán egy színészi teljesítmény, hanem Blake Lively igazi énje is.

Természetesen, ha valakit bulvárlapok cikkei alapján próbálunk megítélni, akkor könnyen felszínes, félrevezető információkra támaszkodunk, ami nem éppen a legkorrektebb megközelítés. Az viszont biztos, hogy ha Emily karaktere csupán egy szerep, akkor Blake Lively valószínűleg karrierje legemlékezetesebb és leginkább hozzáillő alakítását nyújtotta az „Egy kis szívesség” című filmben. Ez a veszettül szórakoztató mozi mesterien ötvözi a gyilkossági rejtélyek izgalmát a modern vlogger- és influenszer kultúrával, emellett a true crime iránti szenvedélyt és egy jókora adag csajos stílust, mindezt könnyed, szórakoztató formában tálalva.

Az Egy kis szívesség kerek egész volt, a nézőkben nem maradtak kérdőjelek. Emily kezére végül bilincs került és börtönbe vonult, míg az Anna Kendrick által játszott Stephanie az ügy felderítése révén végre megkapta azt a kiemelt figyelmet a közösségi médiában, amire oly régóta vágyott.

Persze némi kreativitással egy jól lezárt történetet is lehet érdekesen folytatni, csakhogy ebből a Még egy kis szívesség alkotóinak nem igazán jutott. Tény, hogy már az eredeti film nagy rejtélye is a szappanoperákból jól ismert, eltitkolt egypetéjű ikertestvér volt, de a folytatástól még ennyire sem telik.

A történet kiindulópontja, hogy Emily, egy drága ügyvéd segítségével, kiszabadul a börtönből, és egy váratlan látogatást tesz Stephanie-nál. A találkozón meglepő ultimátumot ad: ha nem kíséri el őt a fényűző, Olaszországban rendezett esküvőjére, akkor az ügyvédjeivel együtt komoly következményekkel fenyegeti. Stephanie, aki éppen pénzügyi nehézségekkel küzd, és tisztában van azzal, hogy Emily visszatérése újra reflektorfénybe hozhatja őt a közösségi médiában, valamint fellendítheti a könyvének eladásait, végül beadja a derekát. Mindezt annak ellenére, hogy sejti, Emily valójában bosszúra készül a börtönben eltöltött idő miatt. Amikor az esküvő Capri gyönyörű szigetén, egy fényűző hotelban zajlik, és a szertartás után hirtelen gyilkossággal vádolják meg Stephaniet, a gyanú, amely régóta motoszkált benne, hirtelen valósággá válik. A helyzet egyre feszültebbé válik, és Stephanie rájön, hogy Emily manipulációi sokkal mélyebben gyökereznek, mint azt valaha is gondolta.

Nagyobb gond az, hogy míg az első filmben Stephanie még tényleg okosan nyomozott, itt inkább csak sodródik az eseményekkel.

A film előnyeit nem igazán növeli, hogy a cselekmény fordulatai ezúttal még az első részben tapasztaltaknál is furcsábbak, ugyanakkor valahogy mégis kiszámíthatóbbá váltak. Ennek egyik oka, hogy a tipikus folytatás-gyengeség jegyében Emily karakterét próbálták kedvelhetőbbé formálni.

Anna Kendrick szinte bármikor, még álomittasan is, képes megjeleníteni a cserfes, minden lében kanál mamivlogger karakterét, míg Blake Lively a film során legfőképpen arra koncentrál, hogy minél többször cserélje a ruháit, és haute couture kreációkban feszítsen Capri gyönyörű szigetén. Közben pedig a forgatókönyv által megírt, szellemesnek szánt megjegyzéseivel szórakoztatja a közönséget.

Bár a filmben megjelenik egy maffiás szál, az olaszországi Capri leginkább csak azt a célt szolgálja, hogy festői hátteret biztosítson egy egyébként minden szempontból üresen kongó történetnek, aminek

Nem csoda, hogy az első rész még mozifilm volt, a második pedig egyből a streamingen debütált.