A nemzet identitásának kulcseleme, amely a revíziós vádak középpontjába került.
A Magyarország nemzeti atlaszának szerkesztői a címben megfogalmazott módon határozzák meg a nemzeti atlaszok célját. Ezek a monumentális művek, mind fizikai méretük, mind a mögöttük álló tudományos igényesség szempontjából, egy-egy ország földrajzi ismereteinek legteljesebb tükröződései. A legfrissebb kiadásban nemrégiben napvilágot látott az "Állam és nemzet" című kötet, valamint a "Természeti környezet" című kötet átdolgozott verziója is. A nemzeti atlasz főszerkesztőjével, Kocsis Károllyal beszélgettünk a XXI. századi nemzeti atlaszok szerepéről és a készítési folyamatról.
Gordan Grlic-Radman horvát külügyminiszter számára különösen kellemetlenül alakult a Magyarországtól kapott karácsonyi ajándék befogadása. Hasonlóan más nemzetekhez, ő is a Magyarország Nemzeti Atlasza (MNA) angol nyelvű verzióját kapta, ám ez az atlasz nem csupán Magyarország határait ábrázolja. A térképek ugyanis a Kárpát-medencét egy egységként kezelik, így a határokon túli területek viszonyai is feltűnnek rajta. Grlic-Radman tiltakozásában bár elismeri, hogy az atlaszban nincs kifejezetten megemlítve a "Nagy-Magyarország" kifejezés, véleménye szerint a térképek és a hozzájuk tartozó szövegek néhol vitathatóak, és az egész kiadvány szellemisége revíziós tendenciákat sugall. Ezért az ajándékot "teljesen helytelennek" és "elfogadhatatlannak" titulálta.
A tiltakozásból nem világos, hogy pontosan mi az, ami vitatható az atlasz térképein és szövegeiben. Ezért azt kell feltételeznünk, hogy a külügyminiszter véleménye szerint a magyar geográfusoknak nem lenne szabad ábrázolniuk a határ menti területeket, vagy legalábbis ezt nem lenne illendő nyilvánosan kommunikálniuk. Bár kellemetlen, hogy a nemzeti atlasszal kapcsolatos incidens vált a legfőbb hírnévre, van egy pozitív oldala is a dolognak: sokkal több ember tudomást szerzett a mű (vagy inkább művek) létezéséről, mint ahányan egyébként hallottak volna róluk.
