A német politikai táj széles spektrumú szereplői most egyesített erővel léptek színre - Mandiner.
A dicsőséges Scholz kancellár bukása után a német politikai táj igencsak felforrósodott, a pártok pedig máris a bizalmatlansági indítvány körüli vitákba kezdtek, mintha máris a következő választási kampányra készülődnének. De mit is ígérnek a drága német népnek? Természetesen a milliárdosoknak újabb adócsökkentéseket, míg a hétköznapi embereknek a szupermarketekben tapasztalható terhek mérséklését. Legyen szó a CDU-ról, az SPD-ről, a Zöldekről vagy az FDP-ről, a politikai játszmák színpadán mindenki ugyanazt a dallamot fújja.
A közelgő szövetségi választások előtt minden derék német párt sorra hirdeti, hogy ha a sors kegyes lesz hozzájuk és a hatalom közelébe emeli őket, az adópolitikát gyökerestül kiforgatják. Legyen szó akár a CDU nagy urairól, akár az SPD bölcs vezéreiről, netán a Zöldek állhatatos természetbarátjairól vagy az FDP szabadelvű mestereiről - mind az adó- és illetékcsökkentés édes ígéretével próbálja csábítani a népet. De vajon mi történik, ha a javaslatok találkoznak a valósággal? Ott bizony minden csodás terv darabokra hullik, és a nép csak álmélkodva nézi, hol maradt a sok szép ígéret.
Ezek a javaslatok egytől egyig lenyűgözőek - mintha az új adórendszer éppen a paradicsom kapuját nyitná meg előttünk. A politikai paletta széles, hiszen ahány párt, annyi különböző gazdasági vízióval áll elő. Közben a választópolgár, az áldott német nép csupán szemléli a helyzetet, ahogy a fogadkozások záporoznak, mint a tavaszi eső a megművelt földeken. Mert ha van egy dolog, amit már megtanulhattak: a végén mindig az viseli a terhet, aki amúgy is alig bír el a nehezen megkeresett kenyérrel.
A pártok habitusa szerint a jelenlegi, kedvezőtlen gazdasági viszonyok tükrében igyekeznének támogatni azokat a vállalatokat, amelyekben remélik, hogy képesek lesznek visszaterelni a német gazdaságot a növekedés útjára. Ezzel szemben az ellenzék inkább az alacsony jövedelműek megsegítésére fókuszálna, azonban ezt a gazdagabb rétegek komolyabb megadóztatásával kívánná elérni. Így tehát...
Bár a tervek sokfélesége lenyűgöző lehet, egy közös vonás mindegyiküket összeköti: a választások után szinte mindegyikből csupán egy elhanyagolt papírdarab marad. De vajon miért is történik ez? Három alapvető ok áll a háttérben:
Egy dologban mindenki egyetértene a pártok között: a siralmas gazdasági helyzet miatt sürgősen csökkenteni kell az adókat és illetékeket. "A széleskörű tehermentesítés a mostani prioritás" - szögezik le határozottan a konzervatív unió választási programjának vázlatában. Milyen vonzó ez az ígéret: a nép válláról leveszik a terheket, és a gazdaság végre szárnyra kap, mint egy papírsárkány az őszi szél játékában.
Az érvelés valóban lenyűgöző: a befizetett adók és járulékok révén nem csupán magasabb bérek alakulnak ki, hanem új munkahelyek is teremtődnek, ami végső soron az egész gazdaság újjáéledéséhez vezet. Ennek eredményeként megnövekvő adóbevételek várhatók, amelyek támogatják a fellendülést, így a végén mindenki elégedetten hátradőlhet. Legalábbis a politikai kampányok világában ezt ígérik, mintha egy egyszerű kézlegyintéssel minden probléma megoldható lenne. A remény ott van, hogy az adócsökkentések képesek lesznek önfinanszírozni magukat, bár eddig ez a gyakorlatban csak korlátozottan valósult meg. Az viszont biztos, hogy a segélyezés rövid távon jelentős terhet ró az állam költségvetésére.
