A lepra, más néven Hansen-kór, egy krónikus fertőző betegség, amelyet a Mycobacterium leprae baktérium okoz. A betegség tünetei fokozatosan jelentkeznek, és a lappangási idő változó, általában 2-7 év, de akár 20 évig is eltarthat. A lepra főbb tünetei köz

A lepra két, egymástól eltérő baktérium - a Mycobacterium leprae és a Mycobacterium lepromatosis - által kiváltott bőr- és idegfertőzés, amelyet súlyos bőrgyulladások és folyamatos testi, valamint szellemi leépülés jellemez. Ez a betegség, amely évszázadok óta félelemmel tölti el az embereket, a mai napig több millió embert érint világszerte - olvasható az Egészségvonal cikkében a leprával kapcsolatban.

Elsősorban Afrika, Dél-Amerika és Kelet-Ázsia számít a leginkább érintett területeknek, különösen a higiéniai szempontból hátrányos helyzetű közösségek körében. Ha azonban a betegség történetét vizsgáljuk, világossá válik, hogy az éghajlatnak nem játszik döntő szerepet a fertőzés elterjedésében. Például Norvégiában, amelynek éghajlata távol áll a trópusi jellegétől, az 1800-as évek végén szintén milliókat érintett a betegség.

Magyarországon az utolsó regisztrált eset harminc évvel ezelőtt történt, amikor egy fertőzött személy a Közel-Keletről hozta be a kórt. Ezzel szemben Ukrajnában, Romániában és Oroszországban a mai napig működnek azok a telepek, amelyek kifejezetten a fertőzöttek elkülönítésére és kezelésére specializálódtak.

A lepra lappangási ideje rendkívül változatos, szélsőséges határok között ingadozik: előfordulhat, hogy csupán néhány hónap telik el a fertőzés és az első tünetek megjelenése között, de akár 20-30, sőt, 40 év is eltelhet, mire a betegség jelei észlelhetők.

A leprával élő személy akár két évtizeden keresztül is élhet a betegség tüneteivel. A halálhoz általában a szervezet fokozatos legyengülése, valamint a jellemzően kedvezőtlen higiéniás körülményekből adódó sebelfertőződés vezethet.

Ha tudomására jut, hogy leprával fertőzött egyén közelében tartózkodott, sürgősen lépjen kapcsolatba háziorvosával.

A korai stádiumban észlelt leprafertőzés teljes mértékben, szövődmények nélkül kezelhető és gyógyítható.

A lepra egy olyan fertőzés, amelyet a Mycobacterium leprae és a Mycobacterium lepromatosis nevű baktériumok idéznek elő. A fertőzés terjedése viszonylag alacsony, mivel főként szoros és hosszú távú fizikai érintkezés útján, cseppfertőzéssel, valamint a légutakon keresztül történik. Azonban ez a folyamat jellemzően csak akkor valósul meg, ha a megfertőzött személy immunrendszere gyengébb állapotban van. Sok esetben előfordulhat, hogy a megkapott kórokozók nem okoznak komoly problémát, mivel az érintett immunrendszere képes hatékonyan védekezni ellenük.

A betegség nem terjed szexuális úton, várandósság esetén a magzatot nem fertőzi meg. A gyermekek azonban érzékenyebbek a leprafertőzésre - írja az Egészségvonal.

A kialakuló betegség típusa attól függ, hogy az immunrendszer miként reagál a baktériumokra. Tuberkuloid lepra esetén az érintett általában csak enyhe tüneteket mutat, mivel immunrendszere képes megbirkózni a fertőzéssel. A jellemző megjelenési forma néhány lapos - vagy a bőr felszínéből alig kiemelkedő -, világos vagy világospiros folt, amely szőrtelen, száraz és érzéketlen.

A lepromatosus lepra súlyos és kiterjedten megjelenő sebeket okoz, a tünetek a bőrön kívül az idegeket és más szerveket is érintik. Ebben az esetben a szervezet immunválasza nem erőteljes, így a betegség is fertőzőképesebb. A súlyosabb tünetek közé tartozik a perifériás idegek károsodása, mely érzéskieséssel és izomgyengeséggel jár. Az érzések tompulása miatt gyakori az ujjak, de akár a végtagok elvesztése is. Az orrváladék magas baktériumtartalma miatt a betegség az orrcsontokat is megtámadja, az orrszövet idővel eltűnhet. A szem érintettsége miatt létrejövő üvegtestgyulladás és szemhéjbénulás vakságot is okozhat.

A két véglet között fellelhetők átmeneti formák is, amelyek közé tartozik a határesetű tuberkuloid lepra és a határesetű lepromatosus lepra. Ezek a típusok szélesebb körű tünetekkel bírnak, mint a tisztán tuberkuloid forma, és több bőrön megjelenő foltot, valamint idegrendszeri problémákat okozhatnak. Ugyanakkor a terjedésük korlátozottabb, mint a lepromatosus lepra esetében, így nem érintik olyan széles körben a szervezetet.

Bár a leprát évszázadokon keresztül a félelem és a megbélyegzés övezte, amely miatt sokan elszigetelődtek a társadalomból, ma már tudjuk, hogy ez a betegség kezelhető. Azonban az általa okozott károsodások gyakran tartósak, így elengedhetetlen, hogy a kezelést minél előbb megkezdjük. Az elhanyagolt leprás állapot következményeként felléphetnek maradandó problémák, például az orr vagy az ujjak elvesztése, illetve a vakság. Az időben elkezdett antibiotikumos terápia jelentősen csökkentheti annak kockázatát, hogy a betegség súlyosabb szakaszába kerüljön.

A kezelés megkezdését követően bizonyos esetekben gyulladásos reakciók léphetnek fel; ennek hátterében a kórokozó baktériumok antigénjeire adott késleltetett és túlzott immunválasz áll. A megjelenő tünetek széles spektrumot ölelnek fel, az enyhe kellemetlenségektől egészen a súlyosabb állapotokig, érintve az idegrendszert és a bőrt is. Általában fájdalomcsillapítók és szteroidos kezelések segíthetnek a tünetek enyhítésében. Előfordulhat, hogy a reakció lázzal és bőrtünetekkel társul, amelynek kezelése a láz csökkentésére irányul.

A leprát kiváltó baktérium jelenléte a fizikális vizsgálatot követően bőrbiopsziával, azaz szövettani mintavétellel igazolható. Emellett létezik egy másik módszer is, az ún. lepromin bőrpróba, amely során inaktivált baktériumot juttatnak a bőr alá. A beavatkozás után kialakuló helyi gyulladásos reakció segít a diagnózis pontosításában.

A betegség gyógyítható, de a kezelés során fél évtől akár két évig tartó, kombinált antibiotikum-terápia is szükséges lehet. Az idejében azonosított betegség és az azonnal megkezdett kezelés megelőzheti a súlyos, maradandó károsodásokat (bőrelváltozások, csonkolások, vakság). A lepra kezelésére szolgáló leggyakoribb antibiotikumok a dapson, a rifampicin, a clofazimine és az etionamid - emellett a tünetek csökkentésére szolgáló gyulladáscsökkentő gyógyszerek, NSAID típusú fájdalomcsillapítók is alkalmazhatók kiegészítő terápiaként.

Néhány nappal – általában körülbelül egy héttel – a terápia elindítása után a beteg már nem fertőz, így nincs szükség arra, hogy elzárkózzon a közösségtől. A betegség következtében kialakuló szövődmények egy részét sebészeti beavatkozással kell kezelni, míg a vakság megelőzése érdekében antibiotikumos szemcseppek alkalmazása ajánlott.

Jelenleg nem áll rendelkezésre specifikus védőoltás a leprával szemben, azonban a kutatások alapján a tuberkulózis elleni vakcina, ismertebb nevén BCG-oltás, egyes esetekben védelmet nyújthat a leprával szemben.