A lélek nem csupán véletlenszerűen dönt a szülők és a család mellett, ahová érkezik, hanem egy mélyebb, előre megfontolt szándékkal választja ki azt a környezetet, amelyben a legjobban fejlődhet és tanulhat.
Egyáltalán nem véletlen, hogy hová születtünk. A karmikus feladat és addigi történet alapján kerülünk oda, ahová tartozunk.
Minden lélek sajátos küldetéssel érkezik egy adott családba, hogy rendezze a korábbi életekből hozott karmikus adósságait. A kiválasztott család nem csupán háttérként szolgál, hanem aktívan támogatja az egyént abban, hogy teljesítse egyéni feladatait. Például, ha valaki múltbéli életében a hatalmával visszaélt, és ártatlan életeket sodort a veszélybe, a következő életében lehetőséget kap arra, hogy neves sebészként segítse a rászorulókat, és ezzel számos életet megmentsen. E folyamat során a lélek megtisztul a negatív karmától, energetikailag fejlődik, és értékes tapasztalatokat szerez, amelyek hozzájárulnak a spirituális növekedéséhez.
Mielőtt a lélek testet ölt, egyfajta szövetséget köt azzal a nemzetséggel, amelyhez az élet során tartozni fog. Ezt a köteléket olykor maguk a nemzetségek hívják életre. De miért van erre szükség? Amennyiben a nemzetségnek karmikus adósságai maradtak, lehetősége nyílik arra, hogy egy tapasztaltabb lélek segítségét kérje a gyógyulás és a megtisztulás folyamatában. Ezek a megoldásra váró kihívások és karmikus örökségek nem csupán terhek, amelyek lelassítanak minket, hanem inkább lehetőségek arra, hogy szembenézzünk a feladatainkkal és előre lépjünk a fejlődés útján.
Amikor a lélek elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy eldöntse, milyen tapasztalatokat kíván magának a következő földi életében, már tudatosan válogatja meg nemzetségét is. Ekkor kiválasztja azokat a szülőket és családtagokat, akik leginkább segíthetnek neki céljainak megvalósításában. Az elkövetkező életre való készülődés során pszichés kötelékeket alakít ki velük, különösen az édesanyjával, és energia formájában megjelenik az ő világukban, várva a fogantatás pillanatát. Ezen a szinten a lelkek között is megbeszélések zajlanak arról, hogy kik csatlakoznak egymáshoz testvérként, és milyen időrendben érkeznek el a választott családba. Mindez egy mély, szellemi tervezet keretein belül történik, amely segíti őket abban, hogy a lehető legteljesebben megvalósíthassák földi küldetésüket.
Előfordul, hogy egy léleknek egy bizonyos térségben vagy közösségben kell újjászületnie ahhoz, hogy elsajátítsa a fejlődéséhez elengedhetetlen tanulságokat. Például, ha egy lélek korábbi életeiben gyűlöletet vagy elfogultságot tanúsított egy adott etnikai csoport vagy vallás iránt, akkor nem ritka, hogy éppen abba a közösségbe kerül vissza, hogy megtanulja az elfogadás, az empátia és a tolerancia értékét. Ilyen esetekben a születési hely jelentősége felülmúlja a szülők személyét, hiszen a környezet, ahol a lélek újra kezd, kulcsszerepet játszik a fejlődésében.
Életünk során mindig ugyanazokkal a lelkekkel sodor össze minket a sors. Ezek a lélekcsalád tagjai, akik szoros kötelékben állnak egymással, legyenek akár szülők, testvérek, barátok vagy partnerek. Az élet során a szerepek változhatnak: ami most lánya a számunkra, az egy korábbi életben talán anyánk volt. Ezt a cserélődést azért tapasztaljuk meg, hogy különféle kapcsolati élményeket gyűjtsünk, és hogy gyógyítsuk a múltban keletkezett sebeket és traumákat. Mindez a lélek fejlődését szolgálja, hiszen minden kapcsolat egy új lehetőség a tanulásra és a növekedésre.
