A kormány egyelőre felfüggeszti az ellehetetlenítési törvény ügyét, de a valódi megkönnyebbülésre csak a választások lezárulta után számíthatunk.
Az Országgyűlés nem fog szavazni a Halász János által benyújtott törvénytervezetről, amelyet a kormánypárti képviselők többsége, köztük Orbán Viktor is támogatóan aláírt. A döntés csak az őszi ülésszak során várható. A halasztás győzelemként értékelhető, de csupán akkor, ha nem engedjük meg a Fidesznek, hogy megvalósítsa 2026-ra tervezett intézkedéseit, amelyeket már idén tavasszal megfogalmaztak.
Nem tudom, miért van így. Az viszont egyértelmű, hogy nem az a fő ok, hogy szakmai szervezetekkel kellene egyeztetni a részletekről. Kocsis Máté, a Fidesz hangadója, egy videómonológban bejelentette, hogy az "átláthatósági" törvényjavaslat lekerül a parlament törvényalkotási bizottságának csütörtöki napirendjéről. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés legkorábban az őszi ülésszak során fog foglalkozni vele.
A leglényegesebb dolog
Tehát a döntés nem fog megszületni. De ha mégis, az igazából teljesen lényegtelen, mert a választásig már semmi sem fog ebből következni. Megpróbáltam körülbelül kiszámolni, hogy ha augusztus elsejétől a kiválasztottak felkerülnének a Szuverenitásvédelmi Hivatal „halállistájára” (amit nevezzünk inkább jegyzéknek), akkor legalább fél évnek kell eltelnie, mire ténylegesen elkezdődnek a komplikációk a szervezetek – és az ügyvezető igazgatóik – körül. A listán szereplőket értesíteni kell a külföldi támogatások tilalmáról, majd jön a bírság, a figyelmeztetés, egy újabb figyelmeztetés, végül pedig a tevékenység felfüggesztése. Ilyen módon a hurok egyre szorosabbra húzódik, ami már közvetlenül fenyegeti a működésüket.
A halasztás következtében a Fidesz számára rendkívül kellemetlen helyzet állhat elő, hiszen a választások utáni időszakra tolódik ez a procedúra. Először is érdemes feltételezni, hogy a választások valóban megtörténnek, mert ha komolyan azt hisszük, hogy nem, akkor talán jobban tennénk, ha a határokon túl keresnénk új lehetőségeket, ahelyett, hogy a megváltoztathatatlan helyzeten keseregnénk. Így tehát a tény, hogy a Fidesz a választások után fogja tudni elrendezni a nem szimpatikus sajtóorgánumokkal, szervezetekkel, melegekkel, zsidókkal, cigányokkal és minden mással, ami nem illik bele a képbe, arra kellene ösztönöznie mindenkit, hogy ezt a forgatókönyvet még véletlenül se engedjük megvalósulni.
Tehát valóban, a túlélésünk kulcsa abban rejlik, hogy 2026. június 4-én milyen súlyt kap egy Kocsis Máté-videó a tízes skálán. Ha nyolcasra értékeljük, akkor bizony pácban vagyunk.
Minden tőlünk telhetőt meg kell tenniük az újságíróknak, a civil szervezetek képviselőinek és a magyar állampolgároknak egyaránt, hogy 2026. június 4-én a Kocsis Máté által készített videó jelentősége ne csupán minimális szintet érjen el.
Mert ő már nem lesz senki, akárcsak a jelenlegi híres harcostársai és vezetői. Ez egy lényeges megállapítás.
Az embereket mindig is foglalkoztatta a világ rejtelme, kíváncsi természetük folytán számos kérdést fogalmaznak meg, és keressék a válaszokat a körülöttük zajló eseményekre.
A másik lényeges dolog, hogy a szájtépés, a felháborodás, a hírverés és a kampány valójában nem volt hiábavaló. Az derült ki, hogy a társadalom rendkívül ellenségesen viszonyul ahhoz, hogy az ÁVH visszatérjen, vagy hogy hozzá nem értő, jelentéktelen figurák listázzák a szervezeteket. Az is aggasztó lenne, ha a kormány visszamenőlegesen elvenné az emberektől azt, amivel eddig rendelkeztek. Ez a helyzet összességében, de külön-külön is teljesen elfogadhatatlan.
Az utóbbi években rengeteg vélemény született a társadalmunkról, és sokan megosztották gondolataikat a közvélemény alakulásáról. Sokan úgy vélik, hogy passzív, hogy nem képes kiállni az igazáért, hogy nem lát túl a saját kis világán. Gyakran csak akkor reagál, ha a saját jóléte kerül veszélybe. Külön érdekesség, hogy míg egy szurikáta tragikus sorsa hatalmas felháborodást vált ki, addig egy drogfogyasztásért letartóztatott ember ügye sokkal kisebb visszhangot kap. Ez mindenképpen arra utal, hogy még van hova fejlődni.
Valóban, 2015-ben, amikor a menekültek gyalogosan vágtak neki az autópályának, a helyi lakosok szolidaritásból ételt és vizet vittek nekik. Ez a gesztus messze túlmutatott a belváros keretein, hiszen sokan a körúton kívül éltek, és mégis fontosnak tartották, hogy segítsenek. Ráadásul 2022-ben, a háború kitörése után, az ország szinte minden szegletében megmozdultak az emberek, hogy kifejezzék támogatásukat. Így hát nem igaz az a nézet, miszerint az emberek csak saját érdekeikkel foglalkoznak, hiszen a közösségi szellem és a segítségnyújtás is jelentős szerepet játszik a társadalomban.
Tüntetni ugyanakkor nem nagyon akarunk, nem is akartunk. Se a tanárokért, se az egészségügyi dolgozókért, se az egyetemistákért. Mindebből talán arra juthatott a kormány, hogy ha a szimpatikus nővérkékért nem ment utcára a nép, akkor a legalábbis ellentmondásos újságírókért és eleve gyanús civilekért még annyira sem fognak. És valóban, keddenként megnézik páran a Duna vízállását, kábé ennyi.
Az emberek véleménye nem éppen hízelgő a helyzetről. Kifejezetten éles és egyértelmű az álláspontjuk: lószart! A legfrissebb felmérések szerint a megkérdezettek több mint fele negatívan ítéli meg az átláthatóságnak titulált törvény tervezetét. Érdekes, hogy a Fidesz szavazói körében is hasonló arányban fejezik ki elégedetlenségüket, míg a tiszti állományban ez a szám még magasabb, 86 százalék. Ez már valóban figyelemre méltó véleménynyilvánítás!
A kihívásokkal teli pillanatokban elengedhetetlen, hogy megálljunk, és bátran szembenézzünk velük. Az élet számos próbatételt tartogat, de csakis azok tudják legyőzni ezeket, akik mernek kiállni magukért és az értékeikért. Ne féljünk megmutatni, hogy kik vagyunk, és hogy mit képviselünk!
A harmadik lényeges megállapítás, amely mindezek fényében kiemelkedik, az, hogy valóban van jelentősége.
Van értelme kiállni az érdekeinkért, van értelme feltartani a középső ujjunkat, van értelme véleményt mondani.
Ha elegen állítják, azt nem lehet eltüntetni, nem lehet mindenkire ráfogni, hogy téved.
A kormány semmi olyat nem mer tenni, ami a népszerűsége további csökkenését eredményezi. Ez már bebizonyosodott több alkalommal is: a milliószor emlegetett internetadó mellett az olimpiai népszavazás, a vasárnapi boltzár ügyében is visszakoztak, és a népharag mondatta le Novák Katalint, és sodorta magával Varga Juditot. A népharag mondatja Lázár Jánossal, hogy nem kellene urizálni és rongyot rázni.
A közhangulat jelenlegi állása világosan jelzi: nem tűrhetjük el, hogy civileket pellengérre állítsanak, akik gyerekeket és rászorulókat segítenek, etetnek. Semmilyen körülmények között nem lehet újságírókat nyíltan fenyegetni vagy listázni, és nem lehet a gyengéket elnyomni – csak akkor, ha azok magukra maradnak. Lassú, de biztos folyamat zajlik, és talán végre a társadalom egyesülni kezd, így senki sem marad magára. Pártállástól függetlenül ez óriási erőt és lehetőséget jelent számunkra.
Itt találhatók a pénzintézetek is.
Mielőtt a saját nagyszerűségünk láttán könnyekben törnénk ki, szeretném megjegyezni, hogy a törvényjavaslatban van egy olyan rész, amely valóban szakmai kompetenciát követel - ám ezt a problémát sajnos nem sikerült megoldani. Ez a feladat a bankokra hárul, nevezetesen, hogy a külföldről érkező banki utalásokat meg kell állítani és vissza kell fordítani, és erről jelentést kell készíteni. Ez a tevékenység nem automatizálható, hiszen számtalan okból érkezhetnek belföldi számlára külföldi átutalások. Például, ha vásároltam egy zebrát, de kiderült, hogy az állat beteg, így visszaküldtem, és a cég nemcsak visszatérítette az árát, hanem még húsz dollárral is megajándékozott, ami a zebragyógyszer költsége volt.
És ezek után honnan tudja a bank, hogy nem zebrabizniszről van szó, hanem tiltott támogatásról? Erre embert kell delegálni, az ügyleteket egyenként kell vizsgálni. Ha pedig külföldön élő magyarok elkezdenek egyenként öteurós utalásokat küldeni, mondjuk kétszázezerszer napi ötöt tíz napon át, az teljesen meg is akaszthatja az ügyintézést. És mi van akkor, ha valaki Revoluttal, Wise-zal fizet? Ezek hivatalosan külföldi tranzakciók, miközben annak is lehet ilyen kártyája, aki soha nem hagyta el az országot.
Ezek olyan valós kihívások, amelyeket a bankok nem fognak a kormány helyett megoldani, ez egyértelmű. Jobb, ha azt hisszük, hogy a közönség ellenállása motiválta a kormányt a hátrálásra; ez némileg több erőt adhat a következő tíz-tizenegy hónapra, mintha csupán egy egyszerű könyvelési problémáról lenne szó.