A beporzók hőmérséklet-ellenállása széles skálán változik | National Geographic
A méhfélék után a legyek a legfontosabb beporzóink, úgy tűnik azonban, jóval kevésbé bírják a melegedő klímát.
A legyek híre nem éppen rózsás; általában a kosz és a betegségek hordozóiként emlegetik őket. Viszont egyre többen kezdik felfedezni, hogy ezek a rendkívül sokszínű és népes rovarok valójában a legfontosabb beporzóink közé tartoznak. Habár néhány légyfaj valóban zavaró lehet, kár lenne az összes, mintegy 120 ezer légyfajt egyetlen skatulyába zárni. Érdemes megismerni őket, hiszen a természet sokszínűségének lényeges részét képezik.
A legapróbb légy kisebb fél milliméteresnél, a legnagyobb pedig 7 centi hosszú, alakban, színben, életmódban is rengeteg különböző van közöttük. A beporzók közt leggyakrabban a zengőlegyeket és a dongólegyeket találjuk, ám távolról sem ők a kizárólagos képviselők.
Egy újonnan, a Melittology folyóiratban számolt be egy amerikai vezetésű nemzetközi csoport a különféle legyek és méhek hőtűréséről. A kutatók Amerika trópusi és szubtrópusi régióiban élő fajokat vizsgáltak meg. "Itt az ideje, hogy a legyek beporzó szerepét is végre elismerjük" - mondta Margarita López-Uribe, a kutatás vezetője. "A legyek is igen fontos feladatot látnak el, azonban annak ellenére, hogy ugyanolyan sérülékenyek, sokkal kevesebb figyelmet kapnak, mint a méhek."
Ha a beporzott haszonnövények mennyiségét vesszük alapul, a legyek a méhek után másodikként állnak a képzeletbeli dobogón. Talán nem túl sokan tudják, hogy a csokoládé se létezhetne legyek nélkül, ugyanis a kakaófa legfőbb beporzói is egészen mütyürke legyek.
Természetesen nem csupán az ember által gondozott növények, hanem a vadon élő, természetes ökoszisztémák szerves részét képező növények beporzóiként is rendkívül fontos szerepet játszanak. Azonban az élőhelyek eltűnése, a vegyszerek használata, a különféle betegségek és a klímaváltozás hatásai miatt folyamatosan csökken a populációjuk.
Mivel a rovarok képtelenek szabályozni a testhőmérsékletüket, ki vannak téve a környezeti hatásoknak, így a felmelegedésnek is. A kutatók azt mérték most meg, hogy mi az a legmagasabb kritikus hőmérséklet, amelyet még elviselnek anélkül, hogy leállna a mozgásuk. Mivel a kutatók a covid miatti lezárások idején vizsgálódtak, ezért mindenki a saját otthona környékén végezte a méréseket, így Észak- és Dél-Amerikából számos helyszínről gyűjtöttek adatokat.
A méhekről kiderült az is, hogy nem mindegy, milyen napszakban volt aktív az adott rovar, például a hajnali, hűvösebb időben gyűjtögető méh jobb hőtűrésű volt, mint a délutáni forróságban gyűjtögető. A legyek esetében a magasabb trópusi égövi területeken (hegyvidéken) élő fajok hőtűrése rosszabb volt, mint például a szubtrópusi, de síkvidéki fajoknak. Ez azt is jelenti, hogy a hűvösebb klímán élő légyfélékre nagyobb veszélyt jelent a klímaváltozás, és már kis mértékű hőmérséklet-emelkedést is megsínylenek.
López-Uribe hozzátette: "Az alpesi és sarkvidéki tájakon a légyfélék játszanak kulcsszerepet a beporzásban. Kutatásunk eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a globális felmelegedés következtében egyes földrajzi régiók elveszíthetik ezeket a fontos beporzókat, ami súlyos következményekkel járhat az ökoszisztémák egyensúlyára."
