Husz János 610 éve távozott az élők sorából.

Hat évszázaddal ezelőtt, 1415. július 6-án, Husz János cseh vallásreformátor és teológus tragikus körülmények között, máglyahalált halt Konstanzban. Husz János munkássága máig jelentős hatással van a vallási és társadalmi gondolkodásra. 2014-ben hazájában a cseh emberek a történelem negyedik legkiemelkedőbb személyiségeként tisztelték meg, rámutatva ezzel a reformációban betöltött fontos szerepére és örökségére.

Husz János (Jan Hus) 1371 körül látta meg a napvilágot a dél-csehországi Husinecben, egy szerény környezetben felnőve. 1390-ben beiratkozott a prágai egyetemre, ahol 1396-ra elérte a magiszteri címet, és két év múlva a teológia oktatásának feladatát bízták rá. 1400-ban pappá szentelték, és 1402-ben az egyetem rektori tisztségét is elnyerte, ezzel jelentős szereplővé válva a tudományos közéletben.

Ekkoriban kezdett hiteles beszédeivel hatni az újonnan felépített Betlehem kápolnában, ahol John Wycliffe angol vallásreformátor "realista" eszméit népszerűsítette. Ezen gondolatok különösen nagy lelkesedéssel találkoztak a cseh nemzeti érzelmű magiszterek körében. Wycliffe éles kritikát fogalmazott meg a papság anyagi jóléte ellen, és bátor támadást intézett az egyház hatalmával szemben. Ő a Bibliát tekintette a hit valódi mércéjének, és azt hirdette, hogy a szentáldozás során az ostya és a bor nem csupán Krisztus testévé és vérévé alakul, hanem valójában Krisztus jelenléte valósul meg bennük.

A cseh társadalom akkoriban egyre inkább feszültséggel telítődött: az alsópapságot mélységesen felháborította, hogy az ország földjeinek jelentős részét birtokló főpapok fényűző életet éltek, miközben a szimónia – az egyházi tisztségek áruba bocsátása – mindennapos gyakorlattá vált. A parasztokat egyre inkább sújtották az egyházi adók, amelyek tovább növelték az elégedetlenség érzését. A katolikus egyház maga is válságos helyzetben leledzett: csupán néhány évtizeddel korábban zárult le a pápák avignoni fogsága, és a pápák, valamint az ellenpápák közötti rivalizálás csak tovább súlyosbította a helyzetet.

A radikalizálódó Husz hevesen ostorozta az egyházon belüli visszaéléseket, felfedve a szegénység melletti elkötelezettséget, valamint hirdetve az Antikrisztus közelgő eljövetelét. E kijelentései mély felháborodást keltettek a német tanárok körében, akik végül panaszt tettek Husz ellen a pápánál. IV. Vencel cseh király azonban kiállt Husz mellett, ami következtében a német professzorok és diákok tömegesen elhagyták Prágát. 1409-re Husz a cseh többségű egyetem rektorává avanzsált, ezzel új irányt mutatva az intézmény életében.

A politikai táj gyorsan átalakult: a pisai zsinat célja az egyházszakadás orvoslása volt, de ehelyett olyan helyzetet teremtett, ahol leváltották a Csehországban elismert XII. Gergely pápát, sőt, XIII. Benedek ellenpápát is. V. Sándor került a trónra, mint az új egyházfő. Azonban a leváltott pápák nem ismerték el ezt a döntést, így a keresztény világ színpadán hirtelen három pápa is versengett az egyház irányításáért.

Vencel cseh király hűségesen V. Sándor pápához csatlakozott, aki a cseh főpapság nyomására 1409 végén súlyos döntést hozott: kiközösítette a Wycliffe tanait hirdető prágai egyetemet, valamint Husz Jánost is, aki a reformátor eszméiért kiállt. A kiközösítés ellenére Husz határozottan megmaradt elveinél, és továbbra is bátran prédikált és oktatott, elkötelezetten hirdetve a nézeteit.

V. Sándor 1410-ben meghalt, utódává a később ellenpápának nyilvánított XXIII. Jánost választották. Az új pápa keresztes háborút és búcsúcédula-árusítást hirdetett a XII. Gergelyt támogató László nápolyi király ellen, amit Husz elítélt - de így szembekerült Vencellel, aki részt kapott a cédulák hasznából.

A kiközösítés elől Husz Dél-Csehországba menekült, ahol a rá irányuló kritikákra reagálva megalkotta fő művét. Az "Az egyházról" című röpiratában világosan kifejtette, hogy számára az egyház valódi feje csupán Krisztus, ezzel megkérdőjelezve az egyházi hierarchia és a pápaság létjogosultságát.

Vencel fivére, Luxemburgi Zsigmond német-római (császár csupán 1433-tól lesz) és magyar király véglegesen rendezni akarta az egyházszakadást és 1414-ben XXIII. János pápával közösen egyetemes zsinatot hívott össze Konstanz városába.

Huszt a zsinat elé idézték, de csak akkor döntött a megjelenés mellett, amikor Zsigmond menlevelet biztosított számára, amely garantálta, hogy bűnössége esetén is szabadon távozhat. Az azonban kérdéses, hogy Husz tudatában volt-e a rá váró veszélyeknek; mindenesetre az indulás előtt végrendelkezett, ami árulkodó jel lehetett a lelkében dúló aggodalomról.

Husz a zsinat idején is folytatta prédikációit és miséit, amit a menlevél szabályainak megsértéseként értékeltek, így letartóztatták. Az 1415 júniusában megkezdődött tárgyalás során 39 téves tanítással vádolták meg. Husznak el kellett volna utasítania ezeket a vádakat, ám egy hét gondolkodás után, 1415. július 6-án, a konstanzi dómban tartott főtárgyaláson kijelentette, hogy nem tagadhat meg olyan dolgokat, amelyeket soha nem is vallott magáénak.

Ekkor eretneknek kiáltották ki, és még azon a napon megégették, hamvait pedig a Rajnába szórták. A máglyához cölöpre kötözve figyelte, ahogy egy idős hölgy lelkesen gyűjti a rőzsét a lassan lángra lobbanó tűz körül. Ekkor hagyták el ajkát a vallási fanatizmusra utaló híres szavak: "O, sancta simplicitas", vagyis "ó, szent naivitás".

Husz cseh nyelvű írásai a nemzeti irodalom klasszikusaivá lettek, a prágai nyelvjárást ő tette irodalmi nyelvvé, és új helyesírási rendszert is kidolgozott.

II. János Pál pápa 1999-ben sajnálkozását fejezte ki Husz kivégzése miatt, a reformátor rehabilitációjára azonban a katolikus egyházban mindmáig nem került sor.

Az MTI által szolgáltatott információk alapján...