A Barcsay-életműkiállításon most egy különleges, 60 éve rejtőzködő monumentális alkotás is megtekinthető.

Tökéletes egyensúly címmel nyílt kiállítás Barcsay Jenő műveiből, akit a többség leginkább anatómiai rajzai miatt ismer. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen ingyenesen látogatható kiállítás a jubileumi emlékév része, a mester anatómiai rajzain túl pedig a festményeibe és a különböző korszakaiba is beleláthatunk. A szeptember 27-ig nyitva tartó tárlat szerintünk kihagyhatatlan program, már csak azért is, mert egy 60 éve lappangó, hatalmas méretű szénrajzát is láthatjuk.

Bevallom, Barcsay Jenő neve számomra eddig szorosan összefonódott az anatómiai rajzokkal, melyeknek csodáit már gyermekkoromban előszeretettel tanulmányoztam a Művészeti anatómia című könyvében. Most, a mester születésének 125. évfordulója és a kiállítássorozatok kapcsán azonban világossá vált számomra, hogy ő valójában egy rendkívül tehetséges és termékeny festő is volt, akinek művészete mélyebb megértést érdemel.

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE) megnyílt a „Tökéletes egyensúly - Barcsay Jenő életműve új megvilágításban” című tárlat, amely nem csupán a művész életművének bemutatására vállalkozik, hanem egy merőben új nézőpontból is megvilágítja Barcsay művészetének esszenciáját. Ez a kiállítás különösen izgalmas lehet azok számára is, akik - hasonlóan eddigi tapasztalataimhoz - csupán néhány rajzát vagy korai munkáit ismerik. Érdemes felfedezni a művész sokszínűségét és a mélyebb rétegeket, hiszen Barcsay nem csupán technikai tudásával, hanem a művészi kifejezés gazdagságával is lenyűgöz. A tárlat révén egy új világ tárulhat elénk, amely a művészet és a kreativitás határait feszegeti, és lehetőséget ad arra, hogy a látogatók újraértelmezzék a művészethez való viszonyukat.

A tárlaton közel száz különleges műalkotáson keresztül merülhetünk el Barcsay gazdag életművében. A kiállításban helyet kapnak a mozaikművészetének ikonikus darabjai, valamint az expresszionista és konstruktivista irányzatokat képviselő munkái is. Emellett bemutatásra kerülnek pedagógiai módszertanának esszenciáját összegző, nemzetközi elismerésnek örvendő könyvének eredeti vázlatai is, amelyek bepillantást nyújtanak Barcsay kreatív és oktatási szellemiségébe.

Csak a második világháború utáni időszakban, 1945-ben kezdte igazán mélyrehatóan tanulmányozni az anatómiát, amikor felkérést kapott, hogy az anatómia és a szemléleti látszattan professzora legyen a Képzőművészeti Főiskolán (amely később a Magyar Képzőművészeti Egyetem nevet vette fel). A szakmai pályafutása során olyan kiemelkedő eredményeket ért el, hogy 1953-ban megjelent Művészeti anatómia című szakkönyvének illusztrációiért Kossuth-díjat nyert. Ma is sokan ezt az aspektusát ismerik és értékelik. De mi inspirálta őt az emberi test mélyebb megértésére?

Barcsay Jenő fiatal korában zenészkarriert álmodott magának, ám apja a katonai pályára szánta őt. Végül egy tanára felfedezte festői tehetségét, ami megváltoztatta az életét. 1919-ben, ajánlás és némi anyagi támogatás segítségével, Magyarországra érkezett. Nem akármilyen helyre, hanem a Képzőművészeti Főiskolára. Első mestere Vaszary János volt, de aki a kiállítások termeiben járkál, az hamar észreveszi, hogy a mester és tanítvány kapcsolatának nyoma alig felfedezhető festményeiken.

Barcsay festményei sötét tónusúak és komorak, hangsúlyozva a geometrikus formákat, ami éles ellentétben áll Vaszary színes és vibráló világával. Inkább Rudnay Gyula stílusát idézik, mintsem Vaszaryét. A váltás nem ment zökkenőmentesen: a visszaemlékezések tanúsága szerint, miután Barcsay Rudnayhoz átiratkozott, Vaszary hosszú évekig figyelmen kívül hagyta volt tanítványa üdvözlését.

A részben időrendben haladó kiállításon eleinte még egy útkereső művész tekint ránk, aki fokozatosan találta meg a hangját - még egy olyan képet is láthatunk, ami Munkácsy Vihar című művét idézi. Látásmódját döntően befolyásolta párizsi ösztöndíja és itáliai utazásai, Monet, Modigliani, Matisse formanyelve és stílusa hatott rá, de legjobban Cézanne művészete inspirálta.

Művészete szentendrei évei alatt különös inspirációt nyert. Csatlakozott a Szentendrei Festők Társaságához, és ettől kezdve egyre több időt töltött a város varázslatos környezetében. Kezdetben a művésztelepen alkotott, de idővel már saját, a Zenta utcában található otthonában találta meg a kreatív nyugalmát. A Duna-parti város nem csupán a helyi művészek, hanem a gyönyörű táj és az építészeti remekművek révén is mély hatással volt rá. A Képzőművészeti Társaság termeiben több olyan festménye is megtekinthető, amelyek Szentendre dombos vidékeit és kanyargós utcáit örökítik meg, mint például a Szentendre (Ház holddal), a Fehér fények, vagy a Szentendrei utcarészlet című alkotások.

A tárlaton először kerül bemutatásra Barcsay monumentális szénrajza, az "Asszonyok", amely 60 év után bukkant fel. Ez a mű a miskolci Nehézipari Egyetem könyvtárának előcsarnokában található mozaik előképe, és jelentőséggel bír, mivel ez volt az első mozaik, amit kifejezetten közösségi tér számára tervezett.

1963 második felében készült el a mű, amikor már a Képzőművészeti Főiskola anatómia tantárgyát tanította. Érdekes, hogy az Asszonyok-karton előzményei jóval korábbra nyúlnak vissza. Már 1949-ben, a szentendrei művésztelepen található műtermében megalkotta fő művét, az Asszonyok-rajzot, amely csak 1957-ben mutatkozott be a nagyközönség előtt. Ezen alkotás alapján kérte fel Janáky István, a miskolci egyetem tervezési munkáit irányító szakember, hogy az Asszonyok művét mozaik formájában valósítsa meg az egyetem egyik épületének díszítésére.

A mozaik alkotója Csákvári Nagy Lajos, neves képzőművész, aki különleges módon kapcsolódik ehhez a műhöz, mivel a hozzá tartozó karton is felfedezésre került. Ez a karton nem csupán egy egyszerű vázlat, hanem Csákvári és felesége hagyatékának része, akik a Képzőművészeti Egyetem főbejáratánál található mozaikpadló megalkotói is voltak. Érdekessége, hogy Barcsay más mozaikjaihoz képest ez az egyetlen, amelynek megmaradt az 1:1-es arányú kiviteli kartonja. A művet két részben, feltekerve őrizték, és az MKE papírrestaurátorai hosszú hónapokat szenteltek a helyreállításának. A szénrajz, amely szintén a művész keze nyomát viseli, egy külön csarnokban található, ahol a bábukra és geometriai formákra redukált női alakokat ábrázoló egyéb művekkel együtt tekinthető meg.

Barcsay a 20. századi művészeti anatómia legfontosabb alakjai közé tartozik, 1953-ban megjelent, Művészeti anatómia című könyve még abban az évben elnyerte Az év legszebb könyve díjat, a rajzokért pedig Kossuth-díjat kapott. A könyvet azóta több nyelvre is lefordították, és nemzetközi szinten is elismerik. Barcsay főleg a térábrázolás irányába vitte el a művészeti anatómiát, foglalkozott az ember és a drapéria kapcsolatával is, de az állati anatómiával már egyáltalán nem. Könyvében és a kiállításon is aprólékosan kidolgozott ceruzarajzok szerepelnek, amelyeken láthatjuk többek között

Az életmű-kiállításon Barcsay anatómiai rajzai mellett Gottfried Bammes, a Drezdai Képzőművészeti Egyetem neves oktatójának művei is megtekinthetők. Különleges közös vonásuk, hogy mindketten innovatív módszertanokat alakítottak ki, és kézikönyveik a mai napig alapműnek számítanak a művészeti anatómia tanulmányozásában. Ugyanakkor a két művész rajzai közötti összehasonlítás során éles kontrasztot figyelhetünk meg: Bammes alkotásai orvosi szempontból sokkal részletesebbek. Ennek oka, hogy már főiskolai évei alatt mélyreható érdeklődést mutatott az anatómia iránt, míg Barcsay számára ez a téma csupán akkor vált igazán fontossá, amikor a Képzőművészeti Főiskola oktatójaként kezdett el foglalkozni vele.

A "Tökéletes egyensúly" című kiállítás izgalmas élményekkel várja a látogatókat. Itt nemcsak a legújabb Barcsay-alkotásokkal találkozhatunk, hanem a művész híres mozaikművészetét is megcsodálhatjuk. Emellett lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetközi elismertséget hozó "Művészeti anatómia" című könyv eredeti rajzait is megtekintsük, valamint elmerüljünk a nonfiguratív festészet különleges világában. A tárlat szeptember 27-ig ingyenesen látogatható, így remek alkalmat kínál arra, hogy felfedezzük az egyetem lenyűgöző Lotz-freskóit is.