A Nagy Mózes Főgimnázium büszkén ünnepli 345. születésnapját! Ez az iskola nem csupán egy oktatási intézmény, hanem egy hagyományokkal teli közösség, amely generációkon át formálta a tudást és a kultúrát. Az évek során számos diák és tanár járult hozzá a

Nagyszabású, többórás gálaműsorral ünnepelte a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium a fennállásának a 345. évfordulóját. A kantai oktatási intézmény a Vigadó Művelődési Központban teltházas előadást adott, amelyen az iskola legkisebb diákjaitól a pedagógusokig mindenki kivette a részét.

A nagymúltú oktatási intézmény fennállásának ünneplését a Vigadó impozáns nagytermében tartották. A rendezvény keretében Nagy Judit aligazgató köszöntötte a megjelenteket, aki a pénteki gálaest moderálására vállalkozott. Elsőként Bejan András igazgató lépett a színpadra, hogy elmondja ünnepi beszédét. "Ma, amikor a Nagy Mózes Főgimnázium 345 éves évfordulóját ünnepeljük, nem csupán egy intézmény születésnapját ünnepeljük. Ezen a napon egy közösség gazdag történetét idézzük fel. Az iskola, amely 345 éven keresztül tanúja volt a változó időknek, emberi sorsoknak és generációk álmainak, most újra megmutatja, milyen fontos szerepet játszott az emberek életében. E falak között nem csupán tudás, hanem nevelés, jellemformálás és közösségépítés is zajlott. Nehéz felfogni, mit jelent három és fél évszázad. Amikor az első tanító belépett a Nagy Mózes Főgimnázium ősi falai közé, Európa más valóságot élt. És mégis, az iskola mindig is ugyanazt a célt szolgálta - tudást adni, értékeket átadni, emberségre nevelni. Azokat a falakat, amelyek annyi mindent láttak, azok építették, akik hittek a jövőben. Tanítók, akik a krétával nem csupán betűket írtak, hanem gondolatokat ültettek el a fiatalok elméjében. Igazgatók, akik felelősséggel őrizték az iskola szellemiségét. Tanárok, akik generációk sorát kísérték el az első betűktől a diplomáig. És diákok - köztük sok ma már elismert személyiség - akik innen indultak, de soha nem feledték el gyökereiket. Az iskola múltja dicsőséges és tiszteletre méltó, de ez a múlt nem csupán emlék. Ez a múlt él, bennünket formál. Minden tanórában, minden osztálytermi nevetésben, minden ballagási virágcsokorban fellelhető. A történelem nem csupán mögöttünk áll, hanem bennünket is alakít. A múlt nem teher, hanem örökség. Nem bilincs, hanem híd, amely összeköt minket generációk között. Az itt tanuló fiatalok nem csupán a jelen diákjai - ők a jövő építői. Ők viszik tovább azt az örökséget, amit elődeik hagytak rájuk: a szorgalmat, a tudás iránti tiszteletet és a közösségbe vetett hitet" - fogalmazott az intézmény vezetője, aki köszönetét fejezte ki minden egykori tanárnak, igazgatónak, diáknak és szülőnek, akik hozzájárultak ehhez az élő hagyományhoz. "Akik nem csupán tanítottak vagy tanultak, hanem jelenlétükkel, munkájukkal és emberségükkel formálták az iskola arcát. Hangsúlyozni kell, hogy egy iskola nem csupán épület, nem csupán tankönyvek, padok és falak gyűjteménye. Egy iskola mindenekelőtt közösség. Olyan közösség, ahol az egyének egymásért is felelősek, ahol a tudás mellett nagy szerepe van az érzelemnek, az összetartozásnak és az emberi kapcsolatoknak. E közösség megtartó, formáló és összekötő ereje rejlik a Nagy Mózes Főgimnázium igazi értékében" - zárta szavait Bejan András.

Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője szintén megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. "Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma itt állhatok a tanfelügyelőség képviseletében önök előtt, amikor a nagy hírű iskola fennállásának 345. évfordulóját ünnepeljük. Ez a szám önmagában is lenyűgöző. Három és fél évszázad több tucat ember életidő. Három és fél évszázadnyi tudást, tisztességre való nevelést, közösségi élménnyt és hagyományt őriznek ezek az öreg falak. Ez az évforduló nemcsupán egy születésnap, hanem emlékezés azokra, és hálaadás azoknak, akikkel hosszú út során alakították, építették, jobbították a jövőt. A változás korában élünk. A régi tanoda, professzorai és diákjai is elcsodálkoznának, ha belejárnák a mai iskolát. Megváltoztak a tanítás módszerei, mások a tantárgyak, a digitális technológia segíti az oktatást, és megváltozott a társadalom is. Egy dolog azonban állandó maradt, az iskola küldetése. A nevelés, a jószóval való oktatás, az értékátadás szándéka ma is ér" - mondotta Kiss Imre.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, aki korábban az iskola tanára és igazgatója volt, szívhez szólóan osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. "Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy részese lehettem ennek az iskolának számos emlékezetes eseményében, melyek mind jelentős mérföldkövek az életünkben. A mai nap is egy ilyen különleges alkalom. Az utóbbi hetek történései sok olyan gondolatot ébresztettek bennem, amelyek a gyökereink, anyanyelvünk, identitásunk és megmaradásunk fontosságát hangsúlyozzák. Márai szavait szinte imádságként idéztem: 'Ne hagyjátok a templomot / A templomot s az iskolát!' Miért éppen ez a két sor jutott eszembe? Mert mélyen hiszem, hogy mindaz, ami vagyok, ahogyan gondolkodom, amiért küzdök, és amiben hiszek, mind az otthon és az iskola tanításának gyümölcse. A tanítás a legnemesebb hivatás, diákokkal együtt lenni az örök fiatalság forrása, és az oktatás erejébe vetett hit egy folyamatosan megújuló küldetés. Hihetetlen, de számomra a itt eltöltött évek a legmeghatározóbbak saját életemben. Itt születtek megvalósítások, amelyek mások, mint amiket a mostani munkám során tapasztalok" - emelte ki a polgármester.

Az ünnepi beszédeket követően egy közel három órás, sokszínű kulturális időutazásra invitálta a közönséget a rendezvény. Mindenki számára szembetűnő volt, hogy a diákok és a felkészítő tanárok egyaránt lelkesedéssel és odaadással készültek a nagy eseményre. Az eredmény nem csupán a színpadon megjelenő produkciókban tükröződött, hanem a magas színvonalú előadásokban is, amelyek igazi élményt nyújtottak a nézőknek.

Nem csak az iskola néptáncosai, a diákzenészek adtak elő minőségi produkciókat: a legkisebbeknek köszönhetően időutazásban lehetett részt venni, a diákok eredeti módon kalauzolták át a közönséget azon az idősíkon, ami a névadó iskolaalapításától a napjainkig terjedt, ezekben olyan momentumokra is kitérve, mint a világháború zűrzavara, vagy a kommunizmus abszurditásszámba menő pillanatai.

A felső tagozatos diákok előadásukban éntükröt mutattak a közönségnek, majd a produkciót az iskola tanárainak a zenés előadása zárta.

A születésnap legvégén az iskola munkaközössége oklevéllel és virággal köszöntötte a már nyugalmazott munkatársaikat - pedagógusokat és kiszolgáló személyzetet egyaránt - majd ez alkalommal méltón búcsúztatták az oktatási intézmény tevékenységét hosszú éveken meghatározó, nyugalomba vonuló Nagy B. Edit és Nagy B. Tamás magyartanár-házaspárt, akiknek Mocsáry G. Beáta volt kollégájuk, a Nagy Mózes Főgimnázium nevében a Pro Talentum et Perseverentia díjat adta át.