Két évszázaddal ezelőtt, 1823-ban látta meg a napvilágot Finály Henrik, akinek születése mérföldkőnek számít a kultúra és tudomány világában. Az ő életműve és hozzájárulása a társadalom fejlődéséhez máig érezhető hatással bír.

A Finály család a zsidó közösség egyik legjelentősebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező dinasztiája, amelynek kiemelkedő tagjai nemcsak a magyar kultúra, hanem a világirodalom és Európa művelődéstörténetének lapjaira is beírták nevüket. Különösen figyelemre méltó a 200 évvel ezelőtt született Finály Henrik, akinek unokatestvére, Finály Mary, a híres francia író, Marcel Proust nagy tiszteletét vívta ki. Mary volt az ihletforrása Proust „Gyönyörűségek és napok” (Les Plaisirs et les jours) című gyűjteményében megjelent „Sonate clair de lune” novella megalkotásának. Ezen kívül Proust „Az eltűnt idő nyomában” című regényének utolsó kötetében, az Albertine karakterének egyik korai modelljeként is fellelhető. Mary életútja különleges fordulatot vett, amikor 1897-ben feleségül ment Roger de Barbarinhoz, a neves céllövő olimpikonhoz, aki Thomas de Barbarin festő fia volt. Az első világháború idején önkéntesként ápolónőként szolgált, sebesült katonák mellett állva helyt a nehéz időkben. Tragikus módon Mary 1918 októberében, a spanyolnátha járvány idején, mindössze negyvenöt évesen hunyt el. Érdekes, hogy Anatole France, a neves francia író is levelezett vele, így Mary életének története a művészet és a kultúra szövevényeibe is beleágyazódik.

Finály Henrik 1874 és 1875 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektori posztját töltötte be. Ő egy sokoldalú tudós volt, akinek érdeklődési köre a heraldikától kezdve az ókori irodalmon át a régiségtanig terjedt. Latin nyelvi tudásának eredményeként készült latin szótára máig a legelismertebb és leggyakrabban használt magyar-latin szótárak közé tartozik.

Mi a kapcsolat Finály Henrik és a két Bolyai város között? Ahhoz, hogy megértsük ezt a rejtett összefonódást és az elmaradt lehetőségeket, egy kicsit messzebbről kell indulnunk. Február 9-én ünnepeljük Bolyai Farkas 250. születésnapját, és fontos tudnunk, hogy Bolyai Farkas főművét, a latin nyelvű Tentament, nem a mai könyvkiadás szokásainak megfelelően hozták létre. A mű kinyomtatásához szükséges pénzt Bolyai Farkas közadakozás útján szerezte meg, így a könyvet ívenként nyomtatták, és a késznek mondott műhöz még magyar nyelvű kiegészítések és számos hibajegyzék is készült. Mivel a Tentamen tehát összetett, különböző ívekből és erratákból állt, az MTA 1890 körül úgy döntött, hogy kiad egy kritikai változatot, amelyben a hibajegyzékeket és az utólagos kiegészítéseket is figyelembe veszik. Ennek érdekében egy MTA-bizottság alakult, amelynek élén a legkiválóbb magyar matematikusok álltak, élükön Kőnig Gyulával. A tényleges munkát azonban Réthy Mór végezte, aki a Tentamen bonyolult latinságait próbálta értelmezni. Mivel a régi latin kifejezések és szófordulatok megértése nem volt egyszerű feladat, segítségül hívta sógorát, a neves latinszakértőt, Finály Henriket, valamint annak fiát, Finály Gábort is.

"Szomorúan emlékezem meg arról a gyászról, a mely Akadémiánkat és a mi vállalatunkat is az első kötet kiadása utáni évben kendi Finály Henrik társunk halálával érte. A vállalatunkat ért veszteséget megboldogult társunk fia, kendi Finály Gábor nagy buzgalommal törekedett pótolni; a helyes latinságra való ügyelésen és mondani valóink latinra fordításán kívül a munka egy szakaszának, a Chronologiának, kiadása szakszerű megjegyzésekkel is szíves volt segítségünkre lenni; fogadja közreműködéséért nyilvános köszönetünket."2

Amikor elkészült a kétkötetes Tentamen kritikai kiadása, Bedőházi János, a marosvásárhelyi református kollégium akkori igazgatója, szomorúan tapasztalta, hogy habár a kor legnevesebb latinszakértője foglalkozott a szöveggel, a magyar fordítás mégis elmaradt. Ki tudja ma, 1900-as évek elején, olyan magabiztosan a latin nyelvet, hogy megérthesse Bolyai Farkas örökérvényű munkáját? Most, 2025-ben, még inkább szomorúan konstatálhatjuk: Bedőházi szavai igaznak bizonyultak, hiszen azóta sem készült el a Tentamen magyar nyelvű fordítása. Ennek következményeként nem tudjuk teljes mértékben felfogni a műben rejlő mély matematikai gondolatokat és értékeket.

A nagy lehetőség adott volt, hiszen a magyar művelődéstörténet egyik legkiválóbb latinszakértője, Finály Henrik, részt vett a Tentamen második kiadásának elkészítésében. Ez a jelentős munkája sajnos a feledés homályába merült az idő múlásával. Finály 1841-től Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott, miközben az egyetemen felsőbb matematikát és csillagászatot is tanult. Azonban az ókori irodalom és a klasszika-filológia iránti szenvedélye volt az, ami igazán kitöltötte a szívét és elméjét.

Kendi Finály Henrik, születési nevén Finály Henrik Lajos (Óbuda, 1825. január 16. - Kolozsvár, 1898. február 13.) magyar klasszika-filológus tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára volt. Itáliai eredetű, nagyon tehetős és nagyon ősi óbudai zsidó iparoscsalád gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a pesti piaristáknál, illetve az ágostai evangélikusoknál végezte. Magánórák tartásával tartotta el magát, majd 1851 januárjában nevelőnek állt gróf Bethlen János fiai mellé. A grófnak ugyanebben az évben bekövetkezett halála után a grófné gyermekeivel Erdélybe ment, és miután az özvegy grófné elhatározta, hogy Kolozsvárott marad, az ő kérésére Finály is ott maradt. Itt már 1852-ben elvállalta az alsóbb kereskedelmi iskola vezetését. 1853-ban lemondott nevelői állásáról, és készült visszatérni Pestre, amikor dr. Haynald Lajos római katolikus püspök kinevezte tanárnak a kolozsvári római katolikus gimnáziumba, és ezzel Kolozsvárott marasztotta. Finály Henrik kikeresztelkedett, és áttért a római katolikus vallásra, a Római Katolikus Státusban is vezető beosztást kapott. 1856-ban az Erdélyi Gazdasági Egylet titkárává választották. 1857-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet szervezésére és alapítására alakított bizottság jegyzője lett. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Ballagi Mór után ő volt a második zsidó származású (bár kikeresztelkedett), aki bekerült a magyar akadémikusok közé. 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára lett, 1860-ban lemondott a tanári állásáról, és az erdélyi királyi főkormányszéknél gróf Mikó Imre erdélyi kormányzó mellett elnöki fogalmazó lett. E hivataláról 1863-ban lemondott, amikor a múzeum-egylet megválasztotta a régiség- és éremtár őrévé. 1868-ban átvette a római katolikus líceum nyomdájának vezetését, és ekkor a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara megválasztotta elnökének. A nyomdát 1871-ben átadta.

1872-ben kinevezték a frissen alapított kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárává, ahol a történelem segédtudományai tanszékét vezette. Két évvel később, 1874-75-ben, rektori tisztséget töltött be, majd az 1876-77-es és 1887-88-as tanévekben a bölcsészettudományi kar dékánjaként irányította a tudományos életet.

A római Istituto di Correspondenza Archaeologica levelező tagjaként, valamint az erdélyi országos gazdasági egylet és a román népművelő egylet tiszteletbeli tagjaként is tevékenykedett.

A Házsongárdi temetőben nyugszik, ám sírja sajnos már nem létezik; csupán a megőrzött sírköve áll a lutheránus temetőrész bejáratától jobbra, emlékeztetve a múltjára.

(Igyekszem egy későbbi írásomban ismertetni a család többi kiemelkedő képviselőjét is. Röviden csak azzal zárnám, hogy fia, Finály Gábor visszaköltözött Budapestre, visszatért a család zsidó vallására, az ő unokája (tehát Finály Henrik dédunokája, Fináli Gábor rabbi, a budapesti Hunyadi téri zsinagóga rabbija) reggeli imáját néhány alkalommal hallhatjuk a Kossuth rádió hét órai imádságaiban.

IRODALOM

Oláh-Gál Róbert: Réthy Mórné Finály Etelka, Művelődés, Kolozsvár, 2011. február, 22-23. oldal.

Kempelen Béla: A magyar zsidó közösségek és zsidó származású családok története.

I2III. kötet, Budapest, 1937-1939.

Oláh-Gál Róbert 2009 októberi írása, amely az Eötvös Loránd és Réthy Mór közötti levelezést tárgyalja, a Fizikai Szemle lapban jelent meg. A cikk a két neves tudós közötti tudományos párbeszédet és annak jelentőségét vizsgálja, hozzájárulva ezzel a magyar tudománytörténet megértéséhez. A publikáció ISSN száma 1588-0540, amely lehetővé teszi a folyóirat azonosítását.

Oláh-Gál Róbert: Az értől az óceánig - Réthy Mór (1846-1925) akadémikus élete és munkássága. Budapest, 2013, MATI Magyar Tudománytörténeti Intézet. Ez a mű Réthy Mór életét és tudományos tevékenységét tárgyalja, bemutatva a 19. és 20. század fordulójának tudományos világát. A szerző részletesen feltérképezi Réthy Mór hozzájárulását a tudományos élethez, amely nem csupán a tudományos közösséget, hanem a társadalmat is formálta. A könyv a tudományos kutatás és a személyes élet interakcióját is vizsgálja, így átfogó képet ad a korabeli akadémiai környezetről és annak kihívásairól.

5. https://hu.wikipedia.org/wiki/Finály_Henrik

1 néhai Koltai Károly mérnök, családfakutató szíves szóbeli közlései nyomán.